belső külső futás borító.jpg

 

 

Ez a kötet válogatás Sri Chinmoy beszédeiből, társalgásaiból, verseiből és kérdésekre adott válaszaiból a sport, legfőképpen a futás területén, mely egy 30 éves időszakot ölel magába a Sri Chinmoy Marathon Team 1977-es megalakulása és Sri Chinmoy 2007-es távozása között.

A könyvről további információ és vásárlás itt....

Részletek következnek a könyvből:

sri_chinmoy_with_jesse_owens.jpgJesse Owens-ről Sri Chinmoy:

Vannak néhányan, akik sebességgel rendelkeznek a belső világban, míg mások a külső világban rendelkeznek sebességgel. Nagyon, nagyon kevesen vannak, akik mind a belső, mind a külső világban rendelkeznek sebességgel. Jesse Owens, a bajnokok bajnoka, a halhatatlanok halhatatlanja, rendelkezett ezzel a ritka sebességgel mind a belső, mind a külső világban. Ő egész Amerika kolosszális büszkesége.

 

 

 

Carl Lewis ajánlása:

1997-ben visszavonulva a versenyzéstől, többé nem futok és ugrok a világkörüli útjaimon. De miután - 1980-tól 1996-ig - öt olimpiai atlétikai csapatban képviseltem Amerikát, bizonyosan átérzem és tudom, hogy a ma olimpiai reménységei mit tesznek és gondolnak.

Az ő számukra szeretném ajánlani ezt a könyvet.

Számomra az Olimpia lényege az egyik kedvenc idézetemben testesül meg, mely Sri sc-carl-lewis-2.jpgChinmoytól származik: ,,Minden atlétának észben kellene tartania, hogy nem egymással, hanem saját képességeikkel versenyeznek.” Mindig ehhez az idézethez fordultam, ha szükségem volt a versengési tűz elleni injekcióra.

Sokan talán nincsenek ennek tudatában, de én Sri Chinmoyt, az indiai spirituális tanítót, egész olimpiai karrierem alatt ismertem. Az ő spirituális központja New York-ban, majdnem olyan, mint egy otthon a számomra. Mindig, mikor a környéken jártam, meglátogattam Sri Chinmoyt. Ő és sok tanítványa is eljöttek az 1984-es, 1988-as, 1992-es és az 1996-os olimpiára, hogy támogassanak engem.

Sri Chinmoyjal a kapcsolatom spirituálisan kezdődött, mivel ő olyan szeretetteli, pozitív és felemelő volt. Ez az ösztönzés segített az atlétikai klubommal, a csapattársaimmal és a kapcsolataimban. A későbbi években arra bíztatott, hogy folytassam az atlétikai karrieremet. Sri Chinmoy fiatalkorában sprinter volt; negyvenes évei körül maratoSri-Chinmoy---Carl-Lewis-1992.jpgni futó, és amikor 55 éves lett, elkezdett súlyt emelni. Amikor láttam Sri Chinmoyt az ő korában súlyokat és autókat emelni, akkor úgy éreztem, hogy személyként és atlétaként is fejlődnöm kell.

Mikor 30 vagy 35 éves lettem, mindig azt hallottam, milyen idős vagyok. Még ha minden egyes nap azt hallottam is: „Túl öreg vagy, nem tudod megtenni!”, akkor is csak arra összpontosítottam, hogy mit tudnék megtenni.

És amikor 1988-ban, 100 méteren megnyertem a második aranyérmemet, én voltam a legidősebb aranyérmes, és az egyedüli, aki megismételte ezt a győzelmet. Amikor 1991-ben felállítottam a világcsúcsot 100 méteren, én voltam a legidősebb világcsúcstartó ebben a számban. Az atlantai távolugráson én voltam a legidősebb távolugróbajnok. Sri Chinmoy megmutatta nekem, hogy ha csak a benned lévő Legfelsőbbet követed, és kihívod saját magadat, akkor valóban nincsenek korlátok.

Higgyetek nekem, az öröm, ami abból fakad, hogy túlszárnyalod önmagadat, a leghihetetlenebb érzés a világon. Sokszor éreztem. És élveztem nézni, ahogy mások is megtapasztalják.

       sc-6.jpg       

A legvégső öröm abból jön, ha az ember a saját abszolút legjobbját nyújtja, függetlenül attól hányadikként ér célba.

Ted Corbitt: A Sri Chinmoy Marathon Team és spirituális vezetője, Sri Chinmoy - emberek egy különleges csoportja - a meditáció és a futás sok oldalát felfedezték. Ez a könyv mindenki számára lehetőséget ad, hogy az ő tapasztalatukat tanulmányozza.

Ted Corbittot a „Hosszútávfutás atyjának” tartották

 

A nagy bajnok

 

Nagy bajnok az, aki minden versenyt megnyer.

Nagy bajnok az, aki minden versenyen részt vesz.

Nagy bajnok az, aki nem törődik a verseny eredményével - hogy első vagy utolsó lesz, vagy a középmezőnyben végez. Csak azért versenyez, hogy örömet szerezzen magának és a nézőknek.

Nagy bajnok az, aki túlszárnyalja saját korábbi rekordjait.

Nagy bajnok az, aki megtartja színvonalát.

Nagy bajnok az, aki boldog marad még akkor is, ha nem tudja fenntartani a színvonalát.

Nagy bajnok az, aki elválaszthatatlan egységet hozott létre a győztessel és a vesztessel egyaránt.

Nagy bajnok az, aki az évek előrehaladtával, boldogan és vidáman vonul vissza a versenyzéstől, vagy fejezi be a pályafutását.

Nagy bajnok az, aki szeretné látni álmai megvalósulását, ha nem saját magán keresztül, akkor másokban és mások által. Ráadásul, nemcsak a szeretteiben, hanem a föld bármely emberén keresztül. Ha valaki, aki nem tudta megvalósítani álmait, nagyon örül annak, amikor látja, hogy elképzeléseit valaki más valósította meg, akkor ő igazán nagy bajnok.

Nagy bajnok az, aki Belső Vezetője Akaratának a beteljesülésére meditál a verseny előtt, a verseny közben és a verseny után.

Nagy bajnok az, aki látja és érzi, hogy pusztán eszköze Belső Vezetőjének. Belső Vezetője az, aki az ő befogadóképessége szerint versenyez benne és általa.

A bajnokok bajnoka az, akinek belső élete a Legfelsőbb Úr Látomásává vált, külső élete pedig a Szeretett Úr tökéletesség-csatornája lett.

 

Tanács Paul Tergatnak

 

Nincs olyan, hogy lehetetlen, ha sziklaszilárd akaratunk belülről fakad.

 

Sri Chinmoy Paul Tergattal, a kenyai maratoni futóval jó néhány nappal azelőtt találkozott, hogy megnyerte a 2005-ös New York City Marathon-t. Sri Chinmoy megosztotta Paul Tergattal azt a jövendölését, hogy a közeljövőben valaki két órán belül fogja futni a maratonit, és reméli, hogy Tergat lesz az első. Ezután a következő tanácsot adta neki:

 

Sri Chinmoy: Csak fuss és fuss, és mikor az utolsó mérföldet futod, gondold azt, hogy egy tigris üldöz, és az életedért futsz. Gondolj arra, hogy jön egy tigris, vagy gondolj valami másra, ami ösztönöz.

25 mérföldután, mikor még egy mérföldet meg kell tenned, akkor azt érzed majd, hogy nem te futsz. Valaki más fut, az pedig Isten. Ugyanakkor Isten ösztönözhet téged valamelyik földi teremtménye által és rajta keresztül is. Lehet az egy mező, egy erdő, vagy lehet egy tó is – bármi, ami neked olyan hatalmas örömöt ad, amitől a fáradtságod és kimerültséged átalakul állhatatossággá.

Mikor 25 mérföldnél vagy, és már csak egyet kell lefutnod, kérlek, próbáld azt érezni, hogy befejezted a maratonit. Az a rendíthetetlen öröm, amit belülről nyersz, végigvisz téged az utolsó mérföldön. Az első 25 mérföldön fuss. Azután, próbáld azt érezni, hogy valaki más, Isten fogja lefutni ezt a mérföldet benned és általad.

Rögtön a rajtnál a maratonit Istennek ajánlottad, Isten Akaratának, az eredményt pedig Isten Lábához helyezed. Ezt meg kell tenned, vagy örömmel vagy szomorúan. De amikor megtettél 25 mérföldet, érezd, hogy az utolsó mérföldet Isten futja.

Nézed és csodálod, hogy Valaki olyan gyorsan, annyira gyorsan fut. Ez a Személy Isten, nem te. Te csak megfigyeled Őt, látod Őt, értékeled Őt, csodálod Őt, imádod Őt, és azt mondod: „Ó Istenem, milyen gyorsan fut!” El kell felejtened, hogy futsz. Abban a pillanatban azt kell érezned, hogy nem te futsz. Nem Paul Tergat fut. Isten Nevében fut valaki benned és általad.

Így a négy perced el fog tűnni (értsd: a 2:04-es maratoni időd 2:00 órára fog csökkenni) és két órán belül tudsz majd futni. Semmi sem lehetetlen, ha megpróbálod. A „lehetetlenség” szó csak a szótárban található, nem a szívben, nem álmaink valóra váltásában. A szótár azt mondja „lehetetlen.” Ez az elmében van. Az agyból született a szó.

Ha belépünk a szívünkbe, a történet teljesen megváltozik. Bocsáss meg, kérlek, én itt nem dicsekedni akarok. Öregszem. Immár 74 nyarat és telet láttam. Mikor már túl voltam az ötvenen, elkezdtem súlyemeléssel foglalkozni. Most olyan súlyokat emelek, amit akkoriban, 10-15 éve nem tudtam megemelni. Sokkal nehezebb súlyokat emelek. Bizonyos esetekben világcsúcsokat tartok, 74 éves létemre. Ez hihetetlen, de ugyanakkor tagadhatatlan is.

Olyan, hogy lehetetlen, nem létezik; ha sziklaszilárd akaratunk, hogy tenni akarunk valamit, belülről fakad, senki nem akadályozhat meg minket. Ne használd az elméd. A gyermek nem használja az elméjét. Csak szalad, szalad és szalad. Sosem fárad el. Aztán, mikor felnövünk, öt perc után az elménk már azt érezteti velünk, hogy nagyon, nagyon keményen dolgoztunk. Most már megérdemeljük a pihenést.

Ha érezni tudod, hogy te az a kisgyerek vagy – öt-, hat- vagy hétéves – az a korlátlan energia újra rád száll, főleg az utolsó mérföldön. Kérlek, ekkor add át magad Isten Akaratának, és te légy megfigyelő. Nézed, ki fut olyan gyorsan, és csodálod őt.

Mindenkinek éreznie kell, hogy Isten minden egyes emberben a saját Akaratát hajtja végre egyedi módon. A te esetedben ez „fuss, fuss és fuss, légy bajnok, és döntsd meg a világcsúcsot két órán belüli idővel.” A ma álma a holnap valósága. Ma álmodsz valamit, holnap pedig valóra válik.

Évezredekkel ezelőtt ősapáink egy olyan világról álmodtak, ahol állandó a fejlődés, fejlődés, fejlődés. A siker és a fejlődés együtt fognak járni. Itt a külső világban az élet siker. A belső világban az élet fejlődés. Ugyanakkor, amikor fejlődünk, igazán boldogok vagyunk. A siker nem maradandó. A fejlődés örökké tartó dolog, míg a siker egy röpke tapasztalat, csak mára szól. Viszont a belső fejlődés, amit elérünk, az csak a miénk, mi élvezhetjük, és senki más.

Sikert már arattál. A bajnokok bajnoka vagy. Hányszor nyertél már hosszútávú versenyeket és maratonit. A fejlődés viszont más dolog. Ha megdöntöd a világcsúcsot, az a te fejlődésed. 2:04-ről eljutsz oda, hogy kettő alatt fuss. Ez a fejlődés örökkévaló, amíg csak a földön vagy. De ha sikernek tekintjük, akkor szenvedünk. Holnap valaki megdönti a rekordunkat.

Bill Rodgers, a húsz évvel ezelőtti maratoni bajnok azt mondta: „a rekordjaim elenyésznek majd.” Tudta, hogy a rekordjai nem lesznek hosszú életűek. Itt a bizonyíték. Az ő ideje, azt hiszem, 2:09 volt. Az ő rekordját porrá zúztad. De ha te ezt a fejlődésednek tudod tekinteni, belső és külső fejlődésednek, akkor minden lehetséges, lehetséges.

Ez az érzésem veled kapcsolatban, a belső érzésem. Visszhangzom, és egyre csak visszhangzom üzenetedet: lehetetlenség nem létezik. Kérlek, kérlek, a ma álmát váltsd valósággá!

Carl Lewis: Hol vannak egy sportoló valódi határai a versenyen?

 

Sri Chinmoy: Egy sportolónak nincsenek valódi határai a versenyen. Az utóbbi néhány évben a sztárok sztárja voltál. Hazamentél az egyetemről, és azt mondtad a családodnak, hogy nem akarsz többé veszíteni. Szükségtelen mondani, hogy már akkor elérted legmagasabb sportbéli magasságaidat. A Helsinki Világbajnokságon elért rendkívüli eredményeid az ősöket megillető helyet biztosítanak számodra a „Halhatatlan Sportolók Galaxisában”. De semmi esetre sem marad ez a legnagyobb teljesítményed a könnyűatlétikában. Küszöbön áll az 1984-es Olimpia. Én és őszinte csodálóid gyakran imádkozunk Istenhez, hogy Los Angelesben még jobb, még megvilágosítóbb és még betöltőbb sikereid legyenek. Szívednek erős a hite Isten Erejében. És törekszel is, hogy a világ legeslegjobb sportolója légy. Isten Részvéte és saját törekvésed együtt fogják énekelni öntúlszárnyalásod dalát - minden téged szerető csodálód örömére az egész világon.

Craig Virgin: Hogyan lehet kezelni a sportban azt a nyomást, hogy az embernek győznie kell, illetve a másik oldalon a vereség csalódottságát?

 

Sri Chinmoy: Azt a nyomást, hogy győznöd kell, kezelheted, ha a verseny előtt néhány nappal vagy akár közvetlenül a rajtnál el tudod képzelni a győzelem örömét. A képzelet nem vágyálom, nem azt jelenti, hogy olyat kívánunk, aminek nincs semmiféle kapcsolata a valósággal. A képzelet maga egy valóság egy másik világban. Lehozhatjuk ebbe a világba, mint ahogyan egy fáról lehozzuk a gyümölcsöt.

Hogy a vereség csalódottságát kezelni tudd, meg kell kérdezned magadtól, hogy az értelmed csalódott-e vagy a szíved. Fel fogod ismerni, hogy az értelmed csalódott, nem pedig a szíved. Az értelem elválasztottságot teremt; az elme maga az elválasztottság, és az elválasztottság a fájdalom, a kegyetlen fájdalom másik neve.

A szív azonban egységet teremt; a szív valójában egység, és az egység az öröm, az önkéntelen öröm másik neve. Ha a szívedben élsz, nem fogod rosszul érezni magad akkor sem, ha a legrosszabb ellenfeled nyer. Nagy meglepetésedre az ő öröme tudattalanul és teljesen váratlanul beléd hatol, és kiterjeszti a szívedet. Így szinte ugyanazt az örömöt leszel képes érezni, mint a győztes.