A női maratonfutás kezdete
Érdekes, hogyan változik a társadalom szemlélete arról, hogy mit tart lehetségesnek és mit nem.
Például egészen 1960-ig az Olimpiai Játékok leghosszabb női futószáma a 200 méteres táv volt. Jónéhány szakértő úgy gondolta, hogy a hosszútávfutás veszélyes a nők számára. Mivel a nők nem futhattak maratont, nehéz volt bebizonyítaniuk, hogy képesek rá. A női maratonfutás ötletét az 1970-es évekig legjobb esetben is rosszallással nézték, legrosszabb esetben pedig az egészségre veszélyesnek tartották.
Roberta Gibb egyike a női maraton úttörőinek: 1966-ban a Boston Maraton teljes távját sikerült lefutnia (rajtszám nélkül, 3:21-es nem-hivatalos idővel), mégpedig úgy, hogy a start közelében elrejtőzött a bokorban, amíg el nem kezdődött a verseny.
Roberta az 1966-os Bostoni Maraton céljában
1967-ben a bostoni versenybizottság elfogadta K. V. Switzer nevezését, amelyet a Szirakúzai Egyetemről küldtek. A verseny harmadik kilométere után egy versenybíró észrevette, hogy Switzer valójában nő. A bíró megpróbálta eltávolítani Switzert a versenyből, de a szirakúzai futóbarátok védelmezték őt. A bíró végül feladta, és így sikerült 4:20-as idővel célba érnie.
Kathrine-t megpróbálják eltávolítani az 1967-es maratonból
Az ultratávfutás kezdete
A következő években és évtizedekben a hosszútávfutás népszerűsége robbanásszerűen növekedett, és viharos sebességgel változott az is, hogy mi lehetséges és mi nem. Újabb és újabb versenyek jelentek meg, melyek a maratoni távnál hosszabbak voltak, és akár a többezer kilométeres távot is elérték. S ha kisebbségben is, de a nők is bebizonyították, hogy képesek nagyon hosszú távok teljesítésére ebben a sportágban.
A Sri Chinmoy Marathon Team gyakran szerepelt az ultratávfutás élvonalában. Sri Chinmoy javaslatára kezdte szervezni az ultratávú versenyeit, melyek közt megtaláljuk a 6 és 10 napos versenyeket és az 1100, 1600 valamint a 2000 kilométeres távokat is. 1996-ban Sri Chinmoy egy új kihívással állt elő: a 4300 kilométeres távval. A következő évben a verseny távját 5000 kilométerre növelte, melyet azóta évente teljesítenek a versenyzők. Hivatalosan ez a világ leghosszabb hitelesített futóversenye.
A 3100 mérföldes verseny 2007-es startja
Ami több a soknál
Egy 50 éves amerikai hölgy, Suprabha Beckjord már tízszer teljesítette a 3100 mérföldes versenyt, és jó úton van afelé, hogy idén is célba érjen.
Suprabha Beckjord
Suprabha az egyedüli női versenyző a 3100 mérföldes öntúlszárnyalás verseny történetében. Legjobb ideje 5 ezer kilométeren 49 nap 14 óra, amely minden idők ranglistájának 12. helyezése. Egyben ő a női amerikai csúcstartója az 1100, az 1600 és a 2000 kilométeres távoknak is. Figyelemreméltó atlétikai teljesítmény, ha valaki nő létére lefut 5000 kilométert, de ha mindezt megismétli 10 egymást követő évben...az már több a soknál!
Ki hitte volna 20, 30 vagy 40 évvel ezelőtt, hogy ez lehetséges?!
Sri Chinmoy ösztönzése: a kezdő lökés
Suprabha 19 évesen kezdett el futni. Első maratonját több mint egy évvel később teljesítette, melyet azután több is követett. Hamarosan részt vett a Sri Chinmoy születésnapján rendszeresen megrendezett 75 kilométeres versenyeken is. De vajon hogyan kezd el valaki több száz vagy több ezer kilométereket futni? Az alábbi interjúban Suprabha erről mesél.
„1986-ban inspirációt éreztem, hogy fussak többet, napi egy órát. Ebben az évben kezdte el Sri Chinmoy a súlyemelést: 18 kilóval kezdte, majd 8 hónap leforgása alatt felemelte egy karral a 90 kilót! Nagy ünnepséget rendeztünk New Yorkban. Washingtonból érkeztem az ünnepségre és fél füllel hallottam, hogy az emberek valami 321 kilométeres versenyről beszélnek. Megkérdeztem, bárki indulhat-e rajta – mivel valamit éreztem. Aztán hazautaztam a futófelszerelésemért...
27-en indultunk a 200 mérföldes (321 km) versenyen, hogy megünnepeljük vele Sri Chinmoy 200 fontos (90 kg) egykaros emelését. Erre a távra egyikünk sem edzett, az egész nagyon spontán történt, az ünneplés csodálatos érzésében. Azt hiszem, mindannyian éreztük: Isten Kegyelme nélkül nem tudtuk volna lefutni a 200 mérföldet. Minden 20 mérföld után kétszázszor elismételtem a „hála” szót.
Emlékszem, 24 óra elteltével nagyon nehéz periódus következett. Végigfutottam az éjszakát és reggel tartottam egy 45 perces szünetet. Amikor visszatértem, annyira le voltam merevedve, alig tudtam mozogni. És valami hasogató fájdalmat éreztem a bokámban. Sétáltam a pályán és felvettem a nagy dzsekimet. És ekkor jött Sri Chinmoy. Mint a nap! Sétált és mosolygott. Hirtelen nagyon melegem lett, levetettem a dzsekimet. Ő hazament és küldött nekünk egy üzenetet. Azt mondta: "Ahhoz, hogy elérjük a célt, túl kell lépnünk a fájdalmon. És a fájdalom az értelemben van."
Csodálatos volt. Azt gondoltam: "Hát, ha azt mondja, hogy lehetséges, akkor megpróbálom." Így hát újra futni kezdtem. És mindenki más is nekilendült. Mindenkinek nehéz időszak volt, de ez után az üzenet után mindenki erősen igyekezett. Szinte mindenki végigfutotta a versenyt. Nekem 69 órába telt, de végül összesített második helyen végeztem. Ezzel kezdődött ulramaraton-futásom.”
